2016. 11. 29.

10 dolog, ami idegesít a vonatokon

Szögezzük le előre, hogy szeretem a vonatokat. Valami távoli, elveszett rokona lehetek a mi vonatmániás Dr. Sheldon Cooperünknek a The Big Bang Theory című csodálatos sitcomból  melyet magam is imádok kivéve hogy nem vagyok fizikus, sőt... khm... :D, mert mindig is nagyon szerettem vonattal utazni, és lenyűgöztek ezek a hatalmas járművek. Azonban a vak is láthatja, hogy nem kell túlzottan szőrszálhasogatónak lennünk ahhoz, hogy találjunk negatív dolgokat is a vonattal utazásban.
Szeptember óta hivatalosan is ingázó lettem, reggel-este félórás utakat vagyok kénytelen megtenni két Békés megyei város között. Ezalatt, úgy vélem, elég tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy összehozzak egy ilyen kis tíz dolog listát a vonatozás ányoldalairól. A kedvetekért háttérbe küldöm a tömegiszonyos énemet, és nem a tömeggel kezdem a listát :D Jó olvasást, népem! ;)



1. A kosz

Igen, mindenki, aki utazott már nem túl modern szerelvényeken, amelyek nincsenek összeköttetésben a fővárossal, az tudja, hogy néha a takarítás luxus a vonatokon. Az ülések porosak. Nagyon. Rettenetesen. A kukába nem tudod beletömni az imént megevett szendvicsről letépett szalvétádat, mert egyszerűen nem fér bele. Összegyűrt papírzsepik az ülések alatt, megkarcolt ablaküvegek (nem pont a kosz témakörbe tartozik, de zavaró), retkes korlátok, amelyeket amúgy influenzaidőszakban (is) fogdoss össze teljes lelki nyugalommal még isten tudja hány száz utas előtt és után. Cuki.

2. Az az elmaradhatatlan késés...

A másik vonat lerobbant? Késünk fél órát!
Leesett a hó az éjjel? Késünk 20 percet!
Szakad az eső? Késünk 5 pe... ja, nem, már tízet. Hupsz.
Ugye, hogy ugye? Ez nem csak annak ismerős, aki vidéki. Gyerekek, ez a magyar vonatok védjegye! Ugyanmár... Aztán ha elkésel a suliból/munkából foghatod a vonatra, de egy idő után megunnak a kifogásoddal együtt, pedig igaz.


3. A tolakodó emberek

Hiába ülsz két méterre az ajtótól, utolsók közt éri a lábad a peront. Hogy miért? Mert te ráérsz (vagy nem, de az részketkérdés, ugyebár), míg mások abszolút de halaszthatatlan dolgukra sietve az állomástól 5 percre - plusz-minusz 3 perc - felveszik a kis kabátkájukat, megfogják a tatyóikat és az ajtóhoz vonszolják magukat. Nagyjából az összes tolakodó abban a tévhitben él, hogy csak ő siet, senki más nem lehet annyira fontos ember, mint ő, stb, ezért aztán kisebb sor alakul ki az ajtótól pontosan ... a másik ajtóig. Te meg csak ülsz a helyeden és a tömött átjérórészt nézed, azon filózva, hogy mégis mi elől menekül ez a sok birka ember, és hogy neked is futnod kéne-e?

4. A hangoskodók

 Nem általánosítok, de leginkább a fiatalok sorolhatók ide (mondom ezt úgy, hogy én is az vagyok... mármint, persze, fiatal, nem hangoskodó :D), de vannak ilyen nagykorúak is. Ordítva, az egész kocsi füle hallatára, trágár szavakkal teletűzdelve adják elő a tegnap este vagy az aznapi gyakorlati óra eseményeit. Méregdrága ájfónjukhoz fülhallgatóra már nincs pénzük, ezért max hangerőn nyomják Mr. Bustát és a dubstepet, aminek minden utas kivétel nélkül nagyon örül. Aha. Nem. Aztán meg csodálkoznak, ha valaki oda mer nekik szólni, hogy halkabban, mert nekik áll feljebb. Utálom az ilyen embereket.

5. Jegyeket, bétleteket!

Már az is önmaga 10 perc, mire odaér a kalauz. A kocsi végéből. Jah. Utána pedig percekig szuggerálja a bérletedet, és te érzed kínosam magad, mert azt hizsed, valami gond van vele. Igazából viszont a kalauzzal van gond.


6. Murphy-törvény: ha te érkezel későn...

 Ha két perccel a vonatod indulása előtt zuhansz be az állomás ajtaján, biztos, hogy a lehető legtávolabbi vágányról indul. Aztán, ha szerencsés vagy, a kalauz értékeli az igyekezetedet, és megvárja, hogy felugorj a szerelvényre, ha nincs, akkor elhúz az orrod előtt, és várhatsz egy órát. Tiszta jó, nem? :D



7. A csatlakozások

A késéshez szorosan kapcsolódik, ugyanis, ha a másik szerelvény késik, a tiéd is. Ez alap. Aztán a vonat bent ácsorog több tíz percet az állomáson, amíg a másikat várja, te pedig elkésel.


8. Az idegen ismerkedők

Egy barátnőm ugyanúgy bejárós, mint én. Nemrég mesélte, hogy egy negyvenes férfi előző nap odaszaladt hozzá a vonaton, hogy "jajj, szia! Annyira régen láttalak, még nagyon picike voltál!" És amikor megkérdezte tőle, mégis honnan a kenyérből ismeri (Evi, ha ezt látod, igen, tőled vettem :D), azt felelte: anyukád osztálytársa voltam. "És hogy hívják anyámat?" Kérdezte ekkor barátnőm, de jött a válasz, hogy már nem emlékszik. Aztán egész úton az életéről kérdezgette a lányt, ő pedig nem ment többet a későbbi vonattal.
 Nekem pedig két srác akarta megtudni a nevemet, de nem mondtam meg nekik. Hagyjanak engem békén!

9. A pocsék ablakok

Nem elég, hogy retkesek, ha kinyitod, nem csukódnak vissza rendesen. Oda kell csapni, erőszakosan, pedig az nem megoldás. A minap pont egy nem jól záródó ablak alatt ültem a maximum 10 °C-ban, és hiába csaptam be újra meg újra, három percenként kinyílt. Még a túloldalon ülő lány is odajött, ugyanúgy becsapta, de percek múlva megismétlődött. Kabátban ültük végig az utat.

10. Az elégedetenkedő utastársak

A hangoskodóknál is rosszabbak. Ha nyitva van az ablak, az a bajuk, ha csukva, akkor az. Nem férnek el egymástól se meg tőled se. Ha többen vannak, cserélgetik a helyüket is akár, mert nem jó nekik sehogy. Nem tudnak csöndesen megüli az alsó fertájaikon, ahhoz külön kérvényt kéne nekik felmutatni nekik.

10+1. A mosdó

A fent említett Sheldon Cooper is megmondta, hogy ő sosem könnyít magán mozgó járművön. Ezt én magam ks adom, ugyanis a vonaton a mosdók, még ha tisztábbak is, mint néhány bevásálóközpontban, számomra akkor is undorítóak, nem higiénikusak. Ha belegondolsz, miért nem lehet (nem kell!) lehúzni használat után... ugye...


 Köszönöm, ha végigolvastad, és ha még tetszett is annak nagyon örülök! :)
Továbbra yem ígérhetek semmit, hogy mikor jövök és milyen bejegyzéssel, de majd jövök ha ideérek :D
Legyetek jókl de ne nagyon! Sziasztok! :3

10+1+1: TÖMEG!
Ezt nem hagyhattam ki. Arigatou!

2016. 10. 31.

2016. Halloween Projeckthét ~ Novella


Sziasztok! :)
 Ma zárul Virág projeckthete, utolsó bejegyzésnek pedig az ígért novellát hozom. Ezt tavaly ilyenkor írtam, most pedig Ctrl+C-Ctrl+V-vel átmásoltam ide. Nem változtattam semmit rajta.
 Még előtte szeretnék köszönetet mondani Virágnak, hlgy amikor kiagyalta ezt az egészet, rám is gondolt, és meghívott a csapatba. Köszönet a többieknek, akikkel kölcsönösen "reklámoztuk" egymást egész héten. 
 Virág, innen üzenem, ha megszervezed a karácsonyi változatot, számíthatsz rám! ;)

Projeckthét Csapat:


Jó olvasást, boldog halloween-t mindenkinek! :3




Október 31-e van. Már biztosan elmúlt 22 óra.
 Egyik lábamat a másik után téve, óvatosan lépkedek. Jobb kezemben zseblámpa, balban egy szál vörös rózsa. Lámpámmal magam elé világítok, leginkább a földre, de néha feljebb irányítom a fénysugarat, hogy elolvashassam a feliratokat. Fölöttem az öreg fák hátborzongatóan recsegnek, valahányszor egy erősebb széllökés eltalálja őket. A néhai John Lee sírja után jobbra fordulok, és tovább gyalogolok célpontom felé a sáros, alig kitaposott övényen. Egy földhalom előtt állok meg végül. Túlsó végénél fából tákolt kereszt, rajta a Susan Bowe névvel. Susan Bowe. Ő volt az anyám.
 Letérdelek. A farmeromnak már úgyis mindegy.  A rózsát a földhalomra helyezem, de nem bírom tovább. Sírni kezdek. 
- Miért hagytál el minket...? - suttogom az éjszakába, persze nincs már senki, aki meghallhatná. Percekig, de az is lehet, hogy sokkal tovább maradok így, mire valamennyire megnyugszom. Felállok, és elindulok visszafelé. A lámpamat újra felkattintom, hogy azért lássak is valamit, ne essek el. A távolból egy bagoly hangja hallatszik, de nem állok meg. Minden sötét, és nyugodt. Szeretem az ilyen sötét és nyugodt éjjeleket, lelassítok. Néhány sírra rávilágítok, átfutom a neveket, születési és elhalálozási éveket, megnézem a virágokat. Van, ahol roskadozik a síremlék koszorúktól, cserepes és vágott virágoktól, máshol azonban alig van egy-két szál fonnyadozó gaz. Látok néhány sírt, ahol kétségbeejtőn közel vannak egymáshoz az évszámok. ...élt 3 évet. ...élt másfél évet. Egy síron egy fényképet is felfedezek, egy tizenéves lányét. Év, hónap, nap is van feltüntetve a kőlapon. Számolok egy kicsit fejben, 15 évet élt. Ma lenne 18. Lehajtom a fejemet, és valami olyasmit suttogok, hogy remélem boldog a születésnapod ott, ahol most vagy, majd tovább megyek.
 Nem tudok érzelmek nélkül elmenni az "élt két órát" feliratú sír mellet sem. Állok, és várom, hogy a gombóc a torkomban összemenjen, majd tovább ballagok az egyre erősödő szélben. Közben a nézelődést továbbra sem hanyagolom egy percre sem. Gondolataimba merülök, de a feliratokat is fürkészem, amikor egyszercsak majdnem elejtem a lámpát az ijedtségtől. Megtorpanok, ismét az előző helyre világítok. A szívem is majd' kiugrik a helyéről, amikor meggyőződöm róla, hogy nem hallucináltam az imént. Egy tizenéves, talpig feketébe öltözött lány ül törökülésben, nekem háttal az egyik dupla kősíron. Sötét haja szálegyenesen lóg a háta közepéig. Nem szoktam félni, de most egy kicsit megrettenek. Mintha észre sem venné, hogy ott állok, hogy éppen rá világítok, őt nézem, csak ül ott, meg sem moccan. Az eddig meglehetősen éber bagolyhadak meg sem szólalnak már, a szél sem fúj, ezáltal egy fa sem reccsen. Mintha a temető velem együtt folytaná vissza a lélegzetét. Bátorságot gyűjtök és mérlegelek. Végül közelebb lépek, halkan megszólítom.
- Szia - na, ezt már meghallja. Hátranéz a bal válla fölött, jobb kezével eltakarja a szemét. - Jaj, bocs. - motyogom, és igyekszem nem kiégetni a lány szemét a zseblámpámmal. 
- Helló - feleli szűkszavúan, én pedig meg mernék róla esküdni, hogy már láttam valahol, de egy istennek nem jut eszembe, honnan ismerős. Arrébb lépek, és rávilágítok a kopott sírfeliratra. Ismét számolok egy kicsit, majd megszólalok.
- A nagyszüleid? - kérdezem, de azt továbbra sem értem igazán, miért üldögél a lány a sír tetején. A lány először amolyan most hozzám szólsz? arccal néz rám, felhúzza az egyik szemöldökét, aztán a feliratra pillant, majd válaszol.
- Nem. Fogalmam sincs kik voltak ezek. - rántja meg a vállát, én pedig nem értem, miért üldögél akkor egy idegen házaspár sírján. 
- Akkor meg miért ücsörögsz itt? - adok hangot csodálkozásomnak. 
- Mert hol üldögéljek? - kérdez vissza cseppet sem barátságosan, de legalább már felém fordul annyira, hogy lássam az arcát. Nem látszik pszihopata gyilkosnak. Hajához és öltözetéhez képest meglehetősen fehér az arca, viszont annyira kék szemet még életemben nem láttam. Egyre jobban dühít, hogy ennyire ismerős, de mégsem tudom, ki ő.
- Elnézést. - mentegetőzőm. - Csak nem értettem, miért ülsz egy idegen síron.
- Mert nincs más dolgom - vált egy fokkal udvariasabb fokozatra. - Te nem szoktál így ücsörögni? - Na, gondolom, kezd végre kétoldalú lenni ez a beszélgetés. Viszont fogalmam sincs, miért feltételezi rólam hogy nekem is ilyen hobbim kéne legyen. És... maximum 16 lehet, hogyhogy nincsen jobb dolga sírokon pihenésnél? Összerezzenek a kicsit morbid gondolatmenettől, de valaszolok a kérdésre. 
- Nem - felelem. - Én nem ezért vagyok itt. 
- Hanem? - fordul felém mégjobban. Kiváncsi szeme valósággal világít a sötétben, mint az a néhány csillag, ami a fák sűrű lombjain is áttűnik. Rémísztő. Mint egy démon a legendákból. 
- Anyám meghalt, amikor tíz éves voltam. - kezdek bele a történetbe, de elcsuklik a hangom, és könnyek gyűlnek a szemembe.
- Részvétem. - szól a lány bátortalanul, ezzel elejét veszi a folytatásnak. Bólintok. Hallottam már ezt elégszer.
 Pár percig némán bámulom a földet, de a lány lélegzetvételeit hallom közben. Ismét felnézek rá. Ujjaival babrál, lefelé néz, de felkapja tekintetét, amikor észreveszi, hogy bámulom. Mert valljuk be, igen, bámulom. Szeretnék még beszélgetni vele, de nem tudom, miről lehetne. 
- Te hova valósi vagy? - kérdezi hirtelen. 
- A fővárosban születtem, de négy, vagy öt éves korom óta élünk itt - magyarázom el. - És te?
- Itt születtem. Azóta itt éltem. 15 évig - jön a válasz.
- Szóval most 15 éves vagy. Értem.
- Nem - válaszol a lány. Egy pillanatig nem is veszem észre, hogy valami nem stimmel. Amikor azonban feltűnik, odakapom a fejemet.
- Nem? - kérdezek vissza.
- Ma lettem 18.- mosolyodik el a lány, bár ez inkább tűnik egy veszett kutya acsargásának, mint egészséges mosolynak. Hirtelen beugrik, honnan ismerős annyira. Év, hónap, nap... Élt 15 évet... Ma lenne 18... a fénykép...
- Te... te... - dadogom, és idegesen markolom a zseblámpát. Mostmár félek. Nagyon is.
- Igen. Halott vagyok. - feleli, még szélesebbre húzva amúgy is elég ijesztő mosoly-féleségét az arcán. A szívverésem is kihagy egy pillanatra, amikor váratlanul kikapcsol a zseblámpa. Beláthatatlan sötétség borul a temetőre. Semmi sem rezzen, levegőt is alig merek venni. Mostmár érzem a hideget, ami áthatol vékony kabátomon, és eddig valahogy fel sem tűnt. Fázom. Rezketek a félelemtől és a hidegtől.
 Egy pillanat múlva a lámpámba visszatér az élet, ahogy a bagolyhadakba is. Ismét huhogás szeli keresztül a temető csöndjét. Feltamad a szél is. Pislogok párat, gyorsan felkapom a lámpát, majd a házaspár sírjára irányítom a fényt, de a lánynak már csak hűlt helyét látom. Biztosra veszem, hogy megőrültem. A sír körül köd vagy füst gomolyog, nem tudom megállapítani. Nem is akarom. Megfordulok, és nem is nézve, hová lépek, minden óvatosságot mellőzve futni kezdek. Rohanok, messze a hazaspár sírjától, messze a temetőtől, messze attól a lánytól. Attól a fekete ruhás, ijesztően kék szemű, halott lánytól.


2016. 10. 30.

2016. Halloween Projeckthét ~ Paráztatós sorozatok az AHS-en túl


Még mindig Halloween-i fejléccel hoztam a bejegyzést mára. A novellaleplezés holnap este lesz, ugyebár akkor van halloween. Viszont nem maradhattok poszt nélkül, ezért amiről ma írtam, nem más, mint a sorozatok. Nem becsülöm le az AHS-t, sőt! De én mégis ezen kívül akartam némi ajánlást összehozni, kevésbé ismert, de mégis kellően paráztatós sorozatokból, melyeket magam is nézek/néztem valamikor. Szkeptikusok kíméljenek az utálkozó/hitetlen/becsmérő kommentektől azokkal a sorozatokkal kapcsolatban, melyek dokomentumfilm jellegűek, és nem forgatókönyv szerint írtak. Köszönöm, jó olvasást!



Ghost Hunters - Szellemek nyomában (2004-2016)

Eredeti cím: Ghost Hunters
Magyar cím: Szellemek nyomában
Játékidő: 45 perc epizódonként
Ország: USA (New Hampshire, Rhode Island)
Producer: Jason Hawes, Grant Wilson, Jay Bluemke
Vágó: Jay Bluemke
Operatőr: Brian Hodge

Szereplők: Jason Hawes, Grant Wilson, Steve Gonsalves, Dave Tango, Amy Bruni, Kris Williams (TAPS csapat), mindenki önmagát alakítja


A TAPS (The Atlantic Paranormal Society) csapatának vezetője Jason Hawes és Grant Wilson. Hozzájuk csatlakozik alapjáraton Dave Tango, Steve Gonsalves és a lányok: Kris és Amy, azonban van, hogy egyes nyomozásokra gyakornokokat, vagy "vendégeket" visznek magukkal, mint például Dave apját. Jason és Grant nappal vízvezetékszerelők, éjjel azonban (és nem, semmi köze a Batman kaliberű éjszakai élethez) szellemvadászok szerte az egyesült államokban. A bejelentések a New Hampshire-i irodájukba érkeznek be, ahonnan aztán csapatostul, három fekete autóval és rengeteg kamerával, mérőeszközzel és hangfelvevővel felszerelkezve indulnak el a bejelentőhöz. Ott aztán Jason, Grant és Steve körbevezettetik magukat, és minden egyes paranormális jelenségről beszámolót kérnek. Ezt követően egy éjszakát töltenek az adott helyen (nem csak magánházaknál, voltak már múzeumban, világítótornyokban, börtönökben, igazából könnyebb lenne felsorolni, hol nem voltak), infrakamerákkal, hangfelvevőkkel, EVP mérőkkel, és számtalan hasonló eszközzel. Közben kérdéseket tesznek fel, melyekre választ várnak, egyértelmüen az ott ragadt lelkektől, sokszor kapnak is, ez pedig elég para helyzeteket okoz. Eleve az alapsztroi, hogy éjjel egy bezárt börtönben... nem vagyok szkeptikus, ezért nem beszélhetek a nevükben khmkhm nem vagyok beteg khmkhm, de szerintem még ők is élvezhetik ezt, hiába nem hisznek. 
 Bár a címben is ghost hunters (szellemvadászok) van, a csapat mindig is azt vallotta, ők nem szellemvadászok, hanem paranormális kutatók. A kettő nem ugyanaz.

Ez a fanart nagyon tetszik *-*

A sorozat már véget ért Amerikában, majdnem napra pontosan 12 évig tartott. (2004. október 6. - 2016. október 26.) Nekem a Micimackó és a Rex felügyelő mellett meghatáozó része volt gyerekkoromnak, és segített azzá lenni, ami most vagyok igen, egy beteges túlvilághívő könyvbuzi fotós-bloggerré. Köszönöm. :D. A legújabb részek még nincsenek magyarul, de vadászom rájuk. Ezen sorozat "alap" szereplőit az évek alatt megszerettem, talán a rengeteg végignézett epizód miatt, de a többi hasonló sorozat kutatói nem nőttek ennyire a szívemhez, mint ők.




Ghost Lab - Szellemlabor (2009-2011)

Eredeti cím: Ghost Lab
Magyar cím: Szellemlabor
Játékidő: 45 perc
Ország: USA
Producer: Daniella Pagan
Vágó: Frank Lagnese
Operatőr: Brian Antonson

Szereplők: Barry Klinge, Brad Klinge, Mike Rowe

 Ez a csapat szintén szellemek után kutat, szerte Amerikában. Ennek a sorozatnak kevesebb részét láttam, mint az előbbinek, mondjuk ez alapból csak 3 évig tartott. 
 Rájuk sokkal inkább illene viszont a szellemvadász elnevezés, ugyanis nem csak nyomoznak, videóznak, rögzítik a hangokat egy éjen át, hanem másnap este visszamennek, és megpróbálják "befogni" az entitásokat. Ez a része már nem tetszik annyira, eddig egyik részben sem fogtak semmit szkepeikusoknak itt a kiskapu... pff..., de a nyomozós része ugyanúgy elég para tud ám lenni.




Ghosts of Shephardstown (2016)

Eredeti cím: Ghosts of Shepherdstown
Magyar cím: Shepherdstowni kísértetek
Játékidő: 45 perc epizódonként
Ország: Amerika
Producer: Erik J. Kristiensen
Vágó: Jonan Max

Szereplők: Elizabeth Saint, Bill Hartley, Nick Groff



 Igen, ez megint egy, az előzőkre nagyban hajazó reality sorozat. Azonban ez nem terjeszkedik ki az egész USA-ra, csak a címben is szereplő Shepherdstown-ban nyomoznak. Sokak szerint ez a legkísértettebb (van ilyen szó? :D) városka Amerikában, ugyanis a háború idején rengetegen meghaltak ott (Mellesleg ha beírjátok a keresőbe a nevét, egy csomó olcsó utat kínálnak a magyar utazási irodák. Tiszta haszon). Viszgálódnak a városi pékség alagsorában, de magánházaknál is.



Paranormal Lockdown


Eredeti cím: Paranormal Lockdown
Magyar cím: Szellemek közé zárva
Játékidő: 45 perc
Ország: Amerika
Producer: Fay Yu, Nick Groff
Vágó: Benton Stephens

Szereplők: Nick Groff, Katarina Weidman

A Shepherdstowni kísértetik Nickje ezúttal egy Katarina nevű hölggyel nyomozgat. Egyszer még a Ghost huntersből ismert Amy Bruni is csatlakozik éjszakára. Ez is egy kaptafa, annyi különbséggel, hogy éjjel nem csak nyomoznak, hanem hálózsákokkal és plédekkel a legaktívabb szobákban alszanak (már ha tudnak aludni). Olyankor megteremtik a körülményeket ahhoz, hogy az esetleges entitások nyugodtan tegyék azt, amit akkor tesznek, ha nincsenek ott, így még parább felvételekre van esély.


Ha már eleged van az egy kaptafára készült nyomozós sorozatokból, amelyekkel Dunát lehetne rekeszteni, az utolsó 3 neked való lesz!




A haunting 

Eredeti cím: A haunting
Magyar cím: Szellemjárás
Játékidő: 45 perc
Ország: Amerika


Végre egy sorozat, amiben nem nyomoznak, ugyanis ebben a felhozatalban minden epizódban más család szerepel. Az ő házaikat nem egy maradvány jellegű kísértés vagy egy kopogószellem vette birtokba megcsillantom a tudást, amely már 9 évesen a birtokomban volt erről a témáról, muhaha :D, hanem egy-egy démon kísér(t)i őket. Az egyik részben például egy Parker nevű, aki lezuhant évtizedekkel azelőtt egy víztoronyról, és a tinilány hasonlít az akkori szerelmére, ezért megszállja a család házát. Máskor kimondottan a gyerekeket támadó démonok érkeznek, ugyanis ők még nem tudják kizárni a jelenségeket, ezzel mintegy táplálva erejüket. A démonok erősebbek, gonoszabbak mint a "sima" szellemek, ezért is félnek tőlük jobban. Persze az epizódok vége felé rendszerint megjelenik egy médium, vagy egy ördögűző katolikus, aki megszabadítja a házat meg a családot, de ez akkor is az eddigiek "másik oldala". Ebben a sorozatban az érintettek mesélnek, mi pedig rekonstruált felvételeken láthatjuk, mit éltek át elmondásuk szerint. Még nappal is paráztatós, hát még, ha akkor nézed, amikor a Discovery ID alapjáraton adja, vagyis hétvégente 22:00-tól...



The haunted


Eredeti cím: The haunted
Magyar cím: Állati kísértetek
Játékidő: 45 perc
Ország: Amerika

 Ez már a Szellemjárásra hajaz inkább, viszont van némi különbség. Egyezik a rekonstrukció és a családok elmondása, de ez olyan sztorikat dolgoz fel, melyben nem az embereket, hanem az állatokat viselte meg a kísértés. A csaláeok kutyái, macskái ugyanis hamarabb érzékelték az entitásokat, mint az emberek, viselkedésük megváltozik, gazdáik pedig hívhatják a médiumot, miután minden állazorvost végigjárnak kedvencükkel, eredménytelenül.





The haunted hour series

Eredeti cím: The haunting hour - the series
Magyar cím: Kísértetek órája
Játékidő: 22 perc
Ország: Amerika
Rendező: Neill Freanley

Utoljára hagytam ezt, hiszen a többi mint reality, vagy dokureality, ez azonban teljes mértékben kitalált. Ha megírnánk az epizódokat külön, összefüggő szövegekként, novella értékűeket kapnánk, vagy pedig olyat, ami simán lehetne egy regény utolsó fejezete. Nem sokat tudunk meg a szereplőkről szinte semmit, egyik részben sem. Ugyanakkor minden epizódban más az alapsztori, teljesen mások a szereplők, tehát ne essetek félreértésekbe, nem kapcsolódnak egymáshoz. A színészek közt többek közt a fenti képen látható Debby Ryan is feltűnik. 
 Ijesztő lények a falban, szellemként visszatérő halott szomszédok, sírkőmásoló kislányok és kísértetfagyiskocsik is színre lépnek a creepy szösszenetekben, melegen ajánlom mindenkinek, akinek van lélekjelenléte nézegetni.


Köszönöm a figyelmet, remélem meghoztam a kedveteket legalább egy sorozathoz ezek közül. Akkor holnap este visszatérek még egy projecktheti bejegyzéssel. Addig is legyetek jók, de ne nagyon! :)






Projeckthét Csapat:


2016. 10. 29.

2016. Halloween Projeckthét ~ Halloween Book Tag


 Halloween mindenki! :'D #szarpoén

A 2016-os Halloween Projeckthét még mindig tart, én pedig hoztam nektek két book taget, melyeket idő hiányában összemixelve tálalok. Tudom, már sok tagre kihívtak/kihívtatok, amiket minden bizonnyal megcsinálok, de most ez pont aktuális. Nézzük akkor! :)

1. Faragott tök - Milyen könyvvel kapcsolatos töklámpásg faragnál?

 Hát, ha lenne hozzá kézügyességem, megcsinálnám Az éhezők viadala logóját, vagyis  nyílvesszőt a csőrében tartó fecsegőposzátát. Képzeljétek el, milyen menő lenne már *-*


2. Melyik a kedvenc rémisztő történeted, ami Halloweenre kiváló választás?

Leteszem  voksomat Josh Malerman Madarak a dobozbanja mellett, ugyanis hiába thriller és nem horror, szerintem klassz választás erre az ünnepre. Hidegrázós egy regény :)


3. Csokit vagy csalunk - melyik szereplő számodra az élvezet, és ki a legtrükkösebb?

 Az élvezet? Kösz a kérdést, naphosszat sorolhatnám. :D Csak, hogy párat említsek: Alex Tree az Enigmából, Alexander Callahan, aka Cal a Hex Hall sorozatból, és elfogadnék egy Nagy Márkot is... :D
 A legcselesebb? Hmm... ezen máf többet kellett gondolkodnom, de végül visszatértünk a Hex Hall világába Sophie személyében, szorosan mellette pedig az Ikonok főhősnője végzett.


4. Melyik a legijesztőbb könyvborító, amit valaha láttál? 

Íjaj... Nehéz kérdes alert. Remélem, választhatok többet, mert akkor ezek lennének:

Nem is ijesztőek, inkább csak megvan a hangulat. Bár magyarul még csak az Asylum és a Sanctum jelent meg, már most várom a többit.

Ez is inkább a hangulat, de az a sziget, hát az király *-*


5. Édes kukorica - Melyik könyv marad mindig édes számodra?

Ez egyszerű. Az Egy rosszcsont KUTYA naplója 1-2. Martin Howardtól, és a Rex felügyelő sorozat.


6. Melyik könyves karakternek öltöznél be?

Hmm... talán megint Az éhezők viadalához folyamodom, ugyanis szívesen lennék Katniss Halloweenkor. Vagy Annabeth a Percy Jacksonból. :)


7. Szellemek - Melyik karaktert látogatnád - és ijesztenéd - meg szellemként?

 Ez is könnyű. Adnék is leckét Rentai Reninek az SzJG-ből, mert naiv és buta. Ugyanezért ugranék be Lily Sandersonhoz is a Forgive my finsből.


8. Melyik világba mennél el cukorkabeszerző körútra?

 Mivel Az útvesztő vagy esetleg az Ikonok világában azonnal elkapnának/megölnének, vagy ki tudja, végül Melissa Landers Elidegenítve sorozatának idegen bolygóján, a Leihr-en mennék egy kört...
 Most, hogy így belegondolok, talán az ottani "cukrot" nem szeretném... nem baj, már önmagában megérné ott túrázni.

9. Vér és erőszak - melyik volt az a könyv, ami annyira megviselt, hogy félre kellett tenned szünetet tartani?

 Megint a Madarak a dobozbant sorolom ide, mert az elején többször tettem le, és gondoltam át, hogy biztos el akarom én ezt olvasni? De aztán mégis újra kézbe vettem, mert időközben teljesen beleszerettem, bármilyen nyomasztó is volt, megjegyzem, most úgy vélem, jól tettem.

10. Vámpírnak, vérfarkasnak, zombinak vagy inkább árnyvadásznak öltöznél be?

 Szégyen, nem szégyen, de a Csontvárost még nem állt módomban elolvasni, szóval az árnyvadászt kihúzom, elnézést. Mivel se "normál" farkas, se démon nem szerepel a listán, maradok a vérfarkasnál. :D



 Köszönöm, hogy elolvastátok! :) A projeckthét keretében holnapra még két bejegyzést tervezek nektek. Először is a különböző paráztatós sorozatokat veszem számba, az AHS-en túl. Aztán pedig, mostmár elárulhatom, hogy megosztok veletek egy egy évvel ezelőtt írt novellámat, egy kis "énposzt" keretében. Holnap jövök, addig is legyetek jók, de ne nagyon! Sziasztok! :)





Projeckhetünk csapata:





2016. 10. 27.

2016. Halloween Projeckthét ~ Sugar Skull


 Üdv, népem! :)
 A Halloween Projeckthét keretében meghoztam a következő bejegyzést is. Ez pedig nem másról fog szólni, mint az idei Halloween egyik legnépszerűbb "jelmezéről", a sugar skullról.

 Biztosan mindannyian tudjátok legalább képről, hogy mi ez. Ha névről nem is ugrana be, tessék, itt egy we heart itről szervált kép:


 A Sugar Skull (magyarra fordítva valahogy úgy lenne, hogy cukorkoponya) hagyománya Mexikóból ered. Nem annyira a festés, inkább tetoválás képében van jelen. Az ottani kultúra nem a haláltól való félelmet, hanem ennek épp ellenkezőjét vallja. Pozitívan gondol rá, sőt, szinte várja, ami nálunk elképzelhetetlennek minősül. Ezért mifelénk sokkal inkább az elhunyt szerettek iránti tiszteletet fejezi ki - némiképp, mondjuk, bizarr módon. Ezért szerepel gyakran a színes, virágos "hippis" koponyák mellett a spanyol La Bella Muerte, azaz Gyönyörű halál kifejezés is. 


 Mexikóban a maya hagyományokon alapuló halottak napját sem úgy tartják, ahogyan mi, magyarok. Sokkal inkább hasonlít az amerikai halloweenre, zenés mulatságok garmadájávál ünnepelnek, már szinte szarkasztikusan állnak a halál kérdéséhez. Úgymond két részre osztják: november elsején tartják a gyerekek, másodikán pedig a felnőttek halottak napját. Elterjedt, hogy oltárt készítenek már elhunyt szeretteik kedvenc ételeivel, és egy cukorkoponyával, majd ezeket kiviszik a temetőbe. Később jött divatba a gyermekeknek történő édességosztás (itt megjelnik az amerika halloweennel való párhuzam, ott a Csokit vagy csalunk! hasít ilyenkor), többek közt cukorkoponyákat is kapnak a fiatalok, nagyjából mint idehaza a Mikulástól.


 A cukorkoponyák nemcsak a tetoválóművészek, de az arcfestők körében is divatosak. Gondolok ezalatt a kreatív művészekre, akik felvették repertoárjukba ezeket a dolgokat. Kerülni kell azonban a már-már zombi stílusba áthajló változatokat, ugyanis azok már nem hasonlítanának ennyire az eredetire.


Ahogyan szerintem ez is birizgálja a szexi és az ízléstelen közötti vékony határvonalat (nekem túl csicsás), de ízlések és pofonok, ugyebár.



Itt a szemöldök "vonalát" furcsállom némiképp, de azt leszámítva beleillik a lájtosabb típusba. Talán még magamon is el tudnám képzelni, pedig nem vagyok nagy halloweenes. :)



Na, ez viszont tiszta én! Kicsit sötétebbek a tónusok, és a fekete dominál. Nagyon szép *-*


Khmkhmkhmkhm... ez mi a franc? Emberek! Mi a frász ez? Te jó ég... 


Ez ugyan nem tetoválás és nem is arcfesték, de talán még meg is próbálom lerajzolni :)

Tetszetős képek a témában:


















Végül, de nem utolsó sorban íme egy magyar nyelvű DIY videó, amit talán ismertek is arról, hogyan készíthetitek el ezt magatok a halloween party előtt. :)




Rövid kis bejegyzés lett, de ennyi telt tőlem, sajnálom. Hétvégére beígérek hosszabbakat is, remélem, sikerül megvalósítani! :) Addig is, rosszat ne halljak rólatok! (Jót se :D) 
 Auf wiedersehen! :)









A Halloween Projeckthét csapata:

2016. 10. 25.

2016. Halloween Projeckthét ~ Paranormális tag


Üdv, népem! :D
 Tőlem szokatlan módon érkezem egy bejegyzéssel hétköznap. Ennek pedig nem más az oka, mint drága bloggerina társam, aka Virág, aki tömérdek egyedi és király ötlete közül bevont engem az egyikbe többedmagammal. Ennek pedig nem más a neve, mint 2016-os Halloween Projeckthét. Ezúton is köszönöm, hogy rám is gondoltál, Virág, ez megtisztelő számomra! :) És egyúttal engedd meg, hogy gratuláljak, hihetetlenül tetszik az ötlet! *-*

 Mivel továbbra is változatlanul el vagyok havazva az osztályomra zúduló dolgozattömegekben, ezért egyellőre csak egy rövidke, nem sok szerkesztést igénylő taget hoztam nektek, melyet - meglepő, azta - molyon találtam még a jó múltkorában. Ez egy paranormis tag, a kerdéseket pedig még akkor lementettem magamnak, "majd valamikor megcsinálom ezt is" címszó alatt. A múlt héten pedig belebotlottam a lementett kérdésekbe, és azonnal eszembe jutott, hogy hinnyebassza, hát jön a halloween, majd 31-én úgyis hosszúhétvége van, megcsinálom. Igen ám, ppnt így terveztem, de ember tervez, Isten végez - ahogy szokták mondani. Kapóra jött ebben az esetben a projeckthét, és én ezzel a taggel szállok be résztvevő bloggertársaim közé.

1. Mi az a filmes téma, amitől a leginkább félsz?
 Híha... eddigi életemben nem kimomdottan voltam egy nagy horror-fanatikus, de szerintem a Fűrésztől félnék. Igen... biztosan félnék tőle.
 A "lájtosabb" ijesztgetős filmekért/sorozatokért viszont egyenesen odáig meg vissza vagyok kétszer. Már említettem a Ghost Hunters-t, amit kiskorom óta imádok, de legújabb szívszerelem sorozatom a Kísértetek órája (eredeti címén The Hauntig Hour - the series). Ezekről tervezek egy külön posztot a hét vége felé, szóval nem lőném le ezt a idő előtt.

2. Mi volt a legijesztőbb paranormális élményed?
 Tudom, hogy azt mondják, mindenkivel előfordul, de velem még nem... hiába imádom a kísértetsztorikat, nekem még nem volt ilyen élmenyem. Vagy csak nem emlékszem rá... VISZONT alsóban a fél osztályunk megszállott szellemvadásszá avanzsált át, ez pedig be is vezeti a következő kérdést, mégpedig...


3. Mi volt a legviccesebb paranormális élményed?
 Igen, igen. Mint mondottam, úgy harmadik-negyedik osztály magasságában a fél osztályom paranormis kutató akart lenni, amit meg is tettünk, a magunk kis gyermek fejével és módszereivel.
 Az iskola udvarának hátsó kerítésén túl ugyanis egy keskeny utacska helyezkedett el. Az út túloldalán egy elhagyott házzal, melynek a teteje omladozott, a kertje ápolatlan volt, és - a mi megítélésünk szerint - hol nyitva volt a padlásajtó, hol csukva. Kedvenc időtöltésünkké vált, hogy a kerítéshez zarándokoltunk legalább tízen, sorban felálltunk a biciklitárolókra, a kerítés tetejébe kapaszkodtunk, és alig pislogva
figyeltük a szemközti "szellemházat" órákon át. Néha látni is véltünk egy-egy fehér foltot a nyitott padlásajtóban, a méteresre nőtt fűben, vagy a törött ablaküvegek mögött. Analizáltuk a házat nap mint nap, megosztottuk egymással, mi az, ami a mi megfigyelésünk szerint változott az előző nap óta. Akkor hihetetlen komoly szellemvadászoknak éreztük magunkat, bár mára, ha eszü kbe jut, jót mosolygunk rajta. A házban azóta sem laknak, mi viszont már mászás és kapaszkodás nélkül is lazán látunk a kerítés fölött.






4. Mi volt a legijesztőbb rémálmod?
 Szerintem ezt is említettem már, a 12 napod blogger kihívásban. Ha jól emlékszem, vagy a 10 randomságban vagy pedig az első napi tényekben.
 Még kiskoromban álmodtam egy hegesztőmaszkos emberről, akinek a maszkja alatt nem volt arca (Rémálom az Elm utcában és Slenderman keverék?). Az elég mély nyomot hagyott bennem, pedig tuti, hogy álmodtam más ijesztő dolgokat is, de szerencsére amikor emlékszem az álmaimra, akkor jók. Vagy viccesek. :D

5. Félsz a sötétben?
 Ez egy elég összetett kérdés. Magától a sötéttől nem, és alapjáron a sötétben sem félek. Azonban azoktól, amik a sötétben vannak, annál inkább. Gondolok itt elsősorban a potenciális gyilkosokra, rablókra...


6. Furcsa szokás?
 Öhm... ajaj XD Nem hinném, hogy van... :D


Köszönöm, hogy végigolvastátok! Mint mondtam, tervezek még bejegyzéseket a témahétre, nagyon remélem, hogy sikerül kiviteleznem őket. Zárásként íme a többi résztvevő blogjának linkje, nézzetek be hozzájuk is, megéri! :)


2016. 10. 22.

~Frappáns cím helye~

Nyáron megváltoztattam a blog külsejét egy picit. Leginkább a színeket, de legfeltűnőbb a háttér változtatása lett (egy cuki, olvasó németjuhász, merthát... könyvek és egy kutya, ami olyan, mint Rex = boldogszág a kiszi szivemnek).



 Sokat gondolkodtam azóta, mi legyen a blog nevével. Ez így, ahogy volt eddig (Egy Rex-Rajongó Blogja) oké, jellemez engem, de azért na. Se fülbemászó és frappánsan rövid, mint a Kitablar, sem pedig olyan, ami mellett nem megyek el szó nélkül, mint a Never let me go. Ezek hangzatosak, mégis egyediek. Az enyém nem.

 Amikor elkezdtem blogolni, még Egy Rex-Rajongó mindenes blogja néven futott ez a kis semmiség, amit blogomnak nevezek. Azóta már rövidebb lett, de csupán egy szócskával, mert továbbra sem éreztem magamat méltónak arra, hogy valami hasonló legyen a neve a szösszeneteim tárházának, mint a fent említettek.

 Miután a színeket és az unalmas hátteret is lecseréltem, úgy voltam vele, hogy nevet változtatok., most azonnal. Azonban semmi helyt álló nem jutott az eszembe, ami még passzol is, meg jól is hangzik. Gomdolkodtam rajta elég sokat, majd egyszer megszállt az ihlet - ami másnapra meg ugyanolyan hévvel szállt is el homlokegyenest, mert aludtam egyet az ötletre. Ahogy a későbbi Rex kódexre is, pedig az is felmerült, mint elém táruló lehetőség. Csak azt is elvetettem némi gondolkodás után.

 Barátnőim javaslatára az Egy Anonim Rex-Rajongó Blogja névről is letettem, amit, jelzem, jól csináltam. Azt is átgondoltam ugyanis, és arra jutottam, hogy az anonim szóról az első dolog, ami beugrik, az anonim alkoholista kifejezés, vagy pedig ezek...

 Tetszik a lány szerelése, de azért na... nemár, gyerekek, komolyan!

 Így jutottam el odáig, hogy feladtam a névváltoztatást ... EGY IDŐRE! Vagy mondhatnám, hogy mostanáig. Mert azt már elejétől tudtam, hogy ha én megváltoztatom a blog nevét, akkor annak ösztönösnek kell lennie, nem szabad túlagyalni, de ne legyen hirtelen felindulás se, mert akkor változtathatom meg két hét múlva megint, ha rájövök, mennyire nem én vagyok. Vagy kennyire nem a blogomhoz illő név. 
 Most azonban elhatároztam magam. Elég random jött ihlet volt, nem fogok hazudni. Éppen irodalmat tanultam, amikor megláttam a könyvben egy latin kifejezést. In medias res. Azaz a dolgok közepébe vágás. Nem vagyok random, az oké, de a dolgok közepébe vágó? Az már annál inkább. Anno, mikor elkezdtem a blogot, akkor az egész egy bazinagy hirtelen felindulás volt, ami, valljuk be, jól folytatódott. Akkor sem terveztem semmit elsőre, csak történt valami, amit meg akartam osztani valakivel. Nem filozofáltam sokat, belevágtam a kellős közepébe! És ez az, amiért az In medias res találó, nem is beszélve arról, hogy hangzatos, művelt és frappánsan rövid! Ráadásul egy irodalmi kifejezés, és humán szakos lévén ezt is megtehetem :D 

A blog arculata marad. Nem veszek fel magam mellé "beosztottakat", nem változatok témát, vagy akár linket. Dehogyis. A link is marad a régiben, nem akarok bonyodalmakat, vagy ilyesmi. A név változik, a blog ugyanaz marad. :)

Hát így lettem In medias res. Köszönöm a figyelmet! :)